Újra itthon

Sajnos minden jónak eljön egyszer a vége, hát így történt az én kéthetes nyaralásommal is. Szerdán délelőtt hazaérkeztem imádott Hellászomból. Hogy milyen volt odakinn? Jöjjön egy kis élménybeszámoló.

Június 4-én fél tizenkettőkor a Hősök terén összeszedett minket a busz és elindultunk, hogy egy bő 24 órás út után leérkezzünk Lefkadára.

Másnap, helyi idő szerint délben értünk ki. Az út nem kevésbé volt fárasztó mint az elmúlt években, de nagyon megérte, mert nagyon szép helyeken jártunk. Amikor a busz elhagyja Thesszaloniki környékét és az autópálya a hegyekbe visz fel minket, minden egyes alkalommal megértem a mitológiát, szinte látom magam előtt az ókori Görögországot, a Zeuszt félő és istenítő embereket, látom magam előtt a jósdába vagy színházba igyekvőket, szinte látom magam előtt a titánokat és mintha mind ott hasalt volna el a földön és nem a tenger mélyébe zárva várnák a szabadulást. Látom a színeket, és bár bent ülök a buszban, érzem az illatokat is. Mivel tanulom a görög nyelvet, valahogy nem tűnik idegennek a sok görög betűs felirat, sőt - szinte élvezem, hogy a sok ember közül a buszon talán én vagyok az egyetlen, akinek valamit mondanak is ezek a kriksz-krakszok.
Aztán mint mondtam, a busz dél környékén befut Nidribe, a faluba, ami 2 hétig otthonunk lesz.

Maga a falu egyetlen hosszú utcából áll, amelyből oldalirányban sok kisebb utcácska nyílik, itt vannak a szálláshelyek, néhány üzlet, és főleg a helyi lakosok házai. a főutcán pedig a bazársor: pékség, szuvenírboltok, nemzetközi újságos-stand (meglepődtem, mikor mondta a nő, hogy ő nem tart helyi lapokat, menjek a kioszkba), lottózó, posta, bank, kicsit északabbra, Lefkas városa irányába pedig a falu egyik főterén a templom, az orvosi központ (mi talán SZTK-nak neveznénk, pedig nagyon nem az), és a városháza.

A mi szállásunk a Filio apartmanházban van, ami egy nagyon kis kedves utcában van, a sarkon egy kocsma, ami mindig teli van az utca bejáratával szemben egy internet-kávézó, egy ajándékbolt, kicsit feljebb (talán a negyedik, ötödik üzlet) a pékség.

Mikor odaér a busz, az utazási iroda helyi képviselője, Nikike már ott vár minket, odavezeti a népet a szálláshoz, 3 másodperc alatt elsorolja, hogy ki melyik szobát kapja, elmondja, hogy este 6-kor a Szimpozio étteremben lesz egy "eligazítás" és hogy addig menjen, ki merre lát - aztán mintha ott s lett volna, el is tűnik.

Igen ám, csakhogy Nikike valamit nagyon elszúrt, mert egy 3 fős társaságot egy 2 ágyas szobába tett be, míg az egyik két fős kapta a 3 ágyas szobát. Továbbá az egyik négy fős társaság (2 házaspár), akik kérték, hogy közös erkélyük legyen, nem tudnak együtt lenni a szobák kialakítása miatt. Először a 3-as szoba lett volna a miénk, de hosszas tanakodás után végül jött egy kis cserebere, és úgy landoltunk az 5-ös szobában, hogy öröm volt nézni. Sebaj mi hosszabb távon jól jártunk. Először is, a szoba tájolása olyan, hogy ugyan délelőtt oda tűz a nap, de mire jön a hőség, addigra jócskán elhalad a fejünk felett, így nem kell attól félnünk, hogy nem tudunk délután kiülni a erkélyre. Az 1-es, a 2-es, és a 3-as szobák ablakai és erkélyei viszont a hátsó utcára néznek (az épület egy sarok épület) - ahova pontosan a délutáni nap tűz be - tavaly emiatt a délutáni erkélyre való kiülés egy kész kínszenvedés volt.  Úgyhogy gyakorlatilag mi jártunk a legjobban.

Aztán eltelik pár perc, jön egy fiatal pár, akik eredendően két hétre jöttek, az első hetet a Nidri melletti másik településen, Perigialiban töltötték, a másodikat viszont itt voltak kénytelenek, mert az utazási iroda nem tudta nekik biztosítani, hogy mind a két hetet ott tölthessék. Benéznek a 4-es szobába és a fickó (akit később Pufinak nevezünk el) éktelen haragra gerjed és már imádkozza lefelé az összes görög isteneket az Olümposzról, mert az erkélyajtó le van szakítva, a (idézem) "WC telibe volt fosva, hát jöjjön ide a Niki, mert bemegyek az irodába hozzá és kikapom az asztal mögül". Nikit felhívják - nem jön - majd este hatkor mindent megbeszélünk az "eligazításon". Viszont küldi máris Georgiát, a ház tulajdonosát (figyelem - nagyon fontos szereplő - de a továbbiakban csak Gé-pontként fogom említeni) és egy csókát, akiről nem tudtuk megállapítani, hogy kicsoda - többször felbukkan, de hogy mi a szerepe azt nem tudni. Szóval jön Gé-pont és a csóka - Pufiék egy szót sem beszélnek semmilyen emberi nyelven a magyart leszámítva - hát kire esik a nagy malomkő - persze rám - az angolt kvartyogom, a görögöt is - hát elmondom a csókának, hogy Nikike jól elbazilikázta a szobakiosztást és hogy ez még hagyján - de itt van a szép szál nagydarab legény akinek a vécéje telibe lett fosva - valami megoldást kell találni.

Tudni kell az egészhez azt, hogy úgy néz ki az apartman ház, hogy van egy földszint (6 szobáva) és egy emelet, szintén 6 szobával. Az emeleti részt az elmúlt időszakban felújították - teljesen kicseréltek mindent - a földszinten csak a 2-es szobáig jutottak a 3-as, 4-es, 5-ös szoba maradt, amilyen volt (a 6-os szoba pedig egyfajta rumliszoba lett - azt ki sem adják) - épp ezért kérdeztem a mamától meg a csókától, hogy fenn az emeleten van-é szabad lakóegység, mert más lehetőség úgy tűnik, nem nagyon van. G pont esküdözik, hogy ó - dehogyis van... aztán Pufi megint telefonálgat - lassan fenyegetőzik is (hozzá kell tenni kicsit jogosan), mire nagy nehezen megjelenik Niki és lássunk csodát ston orofo mégiscsak akad némi szabad szoba.
Mindegy - mi jót virulunk, mert nagyjából sejtettük, hogy ez lesz - tavalyról sikerült Niki hozzá(nem)értését megtapasztalnunk - szinte vártuk, hogy mi lesz rossz - és tessék itt is van.
Amúgy meg tunkolunk, mert a mi szobánk az egyik legjobb (pedig ez fel sincs újítva) - nem lesz dög melegünk - és a tavalyi oldalsó utcában lakó ordibálós görögöket sem kell hallgatnunk.
Először úgy volt, hogy az "eligazításra" nem megyünk el, de aztán egyre jobban felspannoljuk magunkat, hogy de igenis menjünk - legalább látjuk, amikor felhúzzák a máglya közepére felállított akasztófára és megégetik mint a boszorkányokat a középkorban.
Addig kipakolunk és várjuk a csodát, ami el is jön. mikor reggel beléptünk az országba mindenhol esett az eső (vagy esőre állt) - hát itt is elkezdett esni - de úgy ömlött mintha egy csapot kinyitottak volna és csak esett és esett - a hőmérséklet hirtelen úgy 14-15 fok körüli lett. Esett egy bő fél órát aztán ahogy a csapot megnyitották, úgy el is zárták - a felhőket konkrétan seperc alatt fújta tovább a szél, mintha nem is lett volna soha felhős az ég. A hőmérséklet is visszaemelkedik bár nem a megszokott kerékvágásba - azért nincs rögtön 35 fok. Tulajdonképpen az elkövetkező 2-3 napban nem is volt gatyarohasztó meleg, sőt a szél is erősebben fújt a kelleténél (de örültünk volna úgy másfél héttel később annak a szélnek) - illetve felhő is sűrűn jött még 2 napig, de aztán az esti időjárás-jelentést megnéztük a tévében (laza fél órában, mert az időjós csak úgy fossa a szót) és megmondták, hogy nem kell itt félni kérem tisztelettel - jön az afrikai hőhullám, úgyhogy tessék szíveskedni hátradőlni, lábakat feltenni a puffra és élvezni a diakopészt. Hát min élvezzük is - nem hagyjuk, hogy holmi Nikik és Pufik meg Gé-pontok megzavarják (bár a nyaralás vége felé Gé pont elől már szabályosan menekülünk) - de ez már egy másik történet.


folyt. köv.