Na csak most nézem, hogy anno valaha létrehoztam egy blogot, de azóta sem sikeredett írnom bele. Hát akkor kezdjük el.
Mivel is kezdjem.
Ja - ma születésnapom van - ma lettem harminc - igen - innentől kezdve minden nap ajándék - meg tartós tejet már ne vegyek - bár ma már azt is sikerült megkapnom, hogy ugye csak nem gondolom, hogy a születésnapomon délig fogok aludni?! :O) Pedig pontosan ezt terveztem - főleg, hogy itthon vagyok ma - jó szokás szerint (évek hosszú sora óta jó szokásom, hogy a születésnapomon nem vagyok hajlandó dolgozni) - de a születésnapi sms-ek felébresztettek - aztán jött egy hívás - onnan az ominózus nem alhatsz ma délig.
De hát miért is ne tehetném?
Ez az én napom - ez rólam szól.
holnap már amúgy is más lesz minden, mehetek megint a taposómalomba húzni az igát.
Nem panaszkodom.
Számot veszek az eddigi életemen - van munkám, van hol aludnom, van kivel aludnom, mit akarhatnék még? Semmi különöset.
Talán csak annyit: de jó lenne még mindig 2-essel kezdődni és nem hármassal. Hogy a kórság vigye el.
Születésnapomra ma azt kaptam magamtól, hogy sikerült megvágnom az ujjamat, ami most be van kötve és úgy néz ki mint egy kisebb fajta krumpli - családomtól görög szótárt kaptam, mert ugyibár tanulok görögül - mert miért is ne tanulhatnék, aztán kaptam jóféle bort egy 30-as pohárral (illetve nem - először jött a bor, aztán kicsivel később a pohár is megérkezett hozzá) - valamint sok sok törődést és szeretetet.
Olyan emberek küldtek ma szülinapi üzeneteket, akiktől nem is reméltem volna. És üzent olyan is, akitől csak titkon reméltem, és remélem, tudjuk rendezni a "tönkrement" barátságunkat.
Bízom ebben.
És mára végül még egy apró ajándék magamnak:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése