Ο Χάρι Πότερ και η φιλοσοφική λίθος

Végre befejeztem az első kötetet.

Hogy mik a benyomások? Bármennyire is tetszik a görög fordítás, azért nálam a magyar a nyerő - Tóth Tamás Boldizsár nekem maradandót alkotott.

Azért vegyük górcső alá Μαια Ρούτσου "görögítését".

Már az első pár oldalon furinak találtam, hogy amíg ahhoz vagok szokva, hogy Dumledore (ezek után Dumbi) professzor és Minerva McGalagony (ezek után Minerva) egyfajta udvarias öreg barát viszonyban vannak, és emiatt sosem tegeződnek, hát Maia jól pofán vágott - simán tegezik egymást. Nyilván nem érzékelte az eredeti szöveg polite hangvételét, mert ugyan gondolom az eredetiben is E/2-ben szólnak egymáshoz, de nyilván nem puszipajtások, főleg, mivel Dumbi elég koros... bár ki tudja. Az eredetit nem olvastam, de ha csak a magyarból indulok ki, Minerva mindig professzorozza Dumbit - ergo szerintem abszolút magázódniuk kellene, nem?!

A másik szintén ehhez jövő téma meg pont az, hogy Minerva simán letegezi Harryt meg a többi gyereket - de nekem valahogy az jobban tetszett, hogy folyton Potterezi és magázza H-t.

Aztán ott van a Dursley kérdés - nem tudom, ki hogy van vele - nekem a hátamon futkosott a hideg Vernon bácsitól, meg Petunia nénitől (Dudley-n simán csak kacagtam) - de Vernonéktól én kimondottan rosszul voltam, szinte féltem tőlük (na jó - az első kötetet először úgy 10 éve olvastam, de akkor még 20 évesen is meg tudott ijeszteni).

Ehhez képest valahogy ez nem jött át. Folyton az jár a fejemben, hogy Vernon bácsi folyton azt vágja Harry fejéhez, hogy "kölyök" - meg egyéb hasonló lealázások - ehhez képest a görögben valahogy ez sem jött át. Vernon bácsi folyton "μικρέ"-nek "kicsi"-nek nevezi. Bár annyira nem vagyok otthon a görög szlengben, de neem ez nem annyira durva - bár lehet, hogy van a görögöknél ebben valami sértő - de így első olvastra nagyon nem jött át.

Elsőre így ennyi, aztán még jön a többi is, mert sok mindent tapasztaltam a két fordítás között.
folyt. köv.